Magyarország energiafelhasználásának jelentős hányadát képvisel a lakosság által felhasznált energia (kb. 45-50%), ami a téli időszakban elsősorban a gázfogyasztásban (fűtés), a nyári hónapokban pedig az elektromos áram fogyasztásában (hűtés) jelenik meg.


A lakosság 45-50% arányban veszi ki a részét a teljes energiafelhasználásból, a közlekedés kb. 30%-ot, míg az ipar pedig 20-25% mértékben járul hozzá az energiafogyasztáshoz.


Ha ezeket a számokat tovább vizsgálva részleteire bontjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy hűtésre és fűtésre kb. 64%-ot, világításra kb. 23%-ot, melegvíz előállításra kb. 5%-ot fordítunk, a fennmaradó 8%-ot pedig az egyéb energiafelhasználás (pl. szórakoztató elektronikai berendezések, stb.) adja. A nyári elektromos áramfogyasztás jelentős része is gyakorlatilag a földgáz felhasználásunkat növeli, hiszen a hazai villamos energia előállítása egyre inkább a földgázra támaszkodik. 


Hazánknak jelenleg - az energiaellátás szempontjából – már létkérdés a földgáz biztosítása. Mivel a hazai kitermelés a fogyasztáshoz képest igen csekély, így hazánk import-függősége nagyon nagy, ezért nincs más lehetőségünk, mint az energiahatékonyságunk növelése.


Ezt mi magunk, a lakosság, a végfelhasználás helyén tudjuk leghatékonyabb módon megvalósítani épületeinknél, otthonainknál.


Épületeink esetében a fűtési-hűtési energiafelhasználásból, megfelelő vastagságú és minőségű hőszigetelés alkalmazásával tetemes mennyiségű energiát és rezsiköltséget tudunk megtakarítani oly módon, hogy télen a hőszigetelésnek köszönhetően csökkentjük épületeink hőveszteségét. A nyári időszakban pedig a hőszigetelésnek köszönhetően épületeink külső szerkezeteit nem éri a közvetlen napsugárzás, ezáltal nem tud átforrósodni, így a belső hűtés szükségtelen, vagy nagyon minimális mértékűre csökkenthető. A hőszigetelés tehát egyszeri beruházási költséget jelent, de a téli és nyári időszakban is jelentős megtakarítást eredményez, így gyorsan megtérül.


Hőszigetelés és energia megtakarítás.


Az energiakérdés az egész társadalmat érintő problémakör, amely magában foglalja a különböző gazdasági ágazatok, az energiaipar, a lakossági fogyasztás, a környezetvédelem, de még a politika ügyét is. A felmérések szerint 2030-ra a világ energiafelhasználása a mostanihoz képest jelentős mértékben, akár 60%-kal is növekedhet. A fejlett országokban a fejlett technológiáknak köszönhetően stagnálás várható, viszont a fejlődő országok, mint például a  délkelet-ázsiai országok energiaigényei a sokszorosára fognak emelkedni.


A fosszilis energiahordozók túlsúlyának arányai a megújuló energiahordozókkal szemben szintén megmaradnak, még akkor is, ha kis mértékben folyamatosan növekszik is a megújuló energiahordozók részaránya. Ezért nagyon fontos a szükséges energiahordozók felhasználásának racionalizálása, a lehetséges megújuló energiaforrások kiaknázása, felhasználása, és a környezetszennyezés nagymértékű csökkentése.


A fenntartható fejlődés azt jelenti, hogy a jelenlegi fejlődésünk úgy elégíti ki az emberiség különböző, jelenben felmerülő szükségleteit, hogy majd az utánuk következő generációk számára is biztosítható legyen az ő szükségleteinek kielégítése.


A szükségletek kielégítésére természetesen a jelenlegi erőforrásokból használunk fel, mégpedig nagy részben a fosszilis energiahordozókra - szén, kőolaj, földgáz-, támaszkodva. Azt természetesen tudjuk, hogy a készletek végesek, és ezen energiahordozók földi környezetre gyakorolt hatása pedig igencsak káros. Az Európai Unió összes energiatermelése közel sem tudja kielégíteni az energiaigényeket. A két legfontosabb fosszilis energiahordozó, a földgáz és a kőolaj felhasználási aránya eléri a 65 %-ot, ezért ezekből az energiahordozókból különösen magas az import aránya.


Az Európai Unió már 2002. december 16-án megalkotta és elfogadta azt az energetikai direktívát, melyet 2003. január 4-től léptetett életbe, és ennek az EU-s direktívának a megszületését több kritérium is elősegítette. Ide tartozik a hatalmas EU-s energiafüggőség és kiszolgáltatottság, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére való törekvés, a globális felmelegedés elleni védekezés. Lényeges szempont volt a hosszútávú fenntarthatóság és környezetvédelem biztosítása is.


Meglévő épületeinket a legkorszerűbb tudáson alapuló épületenergetikai szemlélettel kell korszerűsíteni-felújítani, új épületeinket pedig már eleve nagyon jó épületenergetikai minőségben szabad csak megépíteni.


A direktíva az egyes tagállamokra bízza annak a megoldását, hogy a fenti követelményeket milyen módon teljesítik, de az energiahatékonyság tekintetében minimum követelményeket kell meghatározni, költségoptimalizált formában.


Meglévő épületek esetében is lényeges szempont az energiahatékony felújítás -így amennyiben ez műszaki és gazdasági szempontból is megoldható-, itt is teljesíteni kell a minimumkövetelményeket, az egyes tagállamoknak pedig rendszerkövetelményeket kell előírnia az épületgépészeti rendszerekre is. 


Az energetikai korszerűsítések eredményeként épületeink esetében a fűtési-hűtési energiafelhasználásból, megfelelő vastagságú és minőségű hőszigetelések alkalmazásával tetemes mennyiségű energiát és rezsiköltséget tudunk megtakarítani.


Mert ne feledjük, hogy a  fel nem használt energia a legolcsóbb energia!